A tegnap esti Európa-liga találkozón 1-0-ra legyőztük a Hapoel Tel-Aviv csapatát hazai pályán.
Ezzel az eredménnyel egyfelől továbbjutottunk – a december 6-ai, általunk is a helyszínen megtekintett plzeni mérkőzésen dől el a csoportelsőség köztünk és a Viktoria Plzen között -, másfelől pedig egykori legendás játékosunk, lassacskán legendássá váló edzőnk, Diego Pablo Simeone nagy napja volt a csütörtöki.
Cholo 50. alkalommal ült tétmeccsen az Atlético de Madrid kispadján edzőként, miután 2011. december végén kinevezték Gregorio Manzano utódjának. Valószínűleg senki sem bánta meg e döntést…
Simeone edzősége alatt a pocsék őszi szereplés után (sokáig kieső helyen álltunk, ő ekkor még a River Plate-nél dolgozott) az 5. helyen végeztünk a bajnokságban, egyetlen ponttal lemaradva a negyedik Malaga mögött. Különösen nagy kár ez annak fényében, hogy az arab pénzből dőzsölő kék-fehéreket megvertük otthon május elején.
Ha a bajnokságban nem is sikerült elérnünk a BL-helyeket, de legalábbis nagyszerű európai menetelésnek lehettünk tanúi. Az argentin keze alatt 16 európai tétmeccset nyertünk meg sorozatban, amelyre korábban nem volt példa a futballtörténelemben. Ezen mérkőzések ráadásul nem is akármilyenek voltak, hiszen beékelődött közéjük az Európa-liga elődöntőjének két mérkőzése, valamint a Bilbao elleni döntő, augusztus végén pedig a Chelsea elleni fölényes Szuperkupa-győzelem.
Simeone mérlege egyszerűen fantasztikus. 50 mérkőzésen óriási örömöket okozott a Matracosok rajongóinak. Olyan örömöket, amelyeket soha, senki nem vehet már el tőlünk. A jövőre is gondolván, Koke alapemberként szerepel Cholo terveiben, Pulido rendszeresen játszik végig mérkőzéseket az Európa-ligában, Kader, Saúl és Torres pedig a lehetőségekhez mérten jutnak pályán töltött percekhez, hogy egyre közelebb kerülhessenek egy szép karrier beteljesedéséhez. A folyó szezonban nagy menetelést mutatunk be eddig, ami csodálatra méltó annak fényében, hogy nyáron összesen 1 millió eurót költöttünk igazolásokra. Negatívumként talán Antonio López és Luis Amaranto Perea (talán méltatlan) távozását lehet megemlíteni (nagyságuk előtt ezúton is tisztelgünk), a másik oldalon viszont ott van Gabi esete, aki kitérő után tért haza. Azt se felejtsük el, hogy Falcao maradásában is nagy szerepet játszhatott az edző személye.
A száraz matekot direkt a végére hagytam: 50 mérkőzésen 35 győzelem, 8 döntetlen és 7 vereség.
Kellemes mutató, nem igaz?
Gracías, Cholo!
The post Továbbjutottunk Simeone 50. meccsén appeared first on Club Atlético de Madrid.
